A rocktörténelem legnagyobb tévedései


RockDélelőtt - 2016.07.22

Alice Cooper: I Love America

A shock-rock keresztapjaként is aposztrofált, legendás Alice Coopert nyilván senkinek nem kell bemutatni, de azért mi most segítünk egy picit:



Az 1948-ban Vincent Furnier néven született énekes volt az egyik első olyan előadó, aki botrányos színpadi horror showjával teátrális elemeket vitt a rockzenébe, ezzel később olyan szupersztárokat inspirálva, mint a KISS, a Motley Crue, Marilyn Manson vagy Rob Zombie. Zenekarával, az Alice Cooper Grouppal kiadott `70-es évekbeli lemezei igazi rockklasszikusoknak számítanak, olyan alapdalokkal, mint az I`m Eighteen, az Under My Wheels, a School`s Out, az Elected, a No More Mr. Nice Guy vagy az Only Women Bleed.

Karrierje másodvirágzását a `80-as évék végén, a Desmond Child producerrel elkészített Trash című lemeze hozta el neki, rajta a Poison és a Bed Of Nails című slágerekkel, majd az 1991-es Hey Stoopid című albumával a veterán rocker még tovább tudta erősíteni újkori hírnevét. Na, de mi történt a két időszak között, a `80-as évek elején?

Nos, ezt biztos Alice is szeretné tudni, ugyanis állítása szerint az évtized első felében kiadott albumai készítésére egész egyszerűen nem emlékszik. Az emlékezetkiesést az énekes akkoriban csúcsosodó kábítószerhasználata és alkoholfogyasztása okozta, melyek következtében három olyan albummal jelentkezett, amelyek mind a kritikusok, mind a közönség körében általános visszatetszést és érdektelenséget váltottak ki és amelyeket a shock-rocker életművének sötét foltjaként emlegetnek a mai napig.

Ezek közül az 1981-es Special Forces-on folytatta az igencsak megosztó, egy évvel korábban megjelent Flush The Fashion new wave-es irányvonalát, majd a lemezt promotáló turné botrányba fulladt, mivel Cooper elkésett az egyik kanadai állomásról, ami miatt a koncertet le is kellett mondani. Az esemény végül zavargásba torkollott, a kezelhetetlen rocksztárral így koncertezés szintjén többé már nem is számolt kiadója, csupán a szerződésben foglalt további két lemez kiadására kötelezte az énekest.

Az ennek eredményeképp megjelent punkos Zipper Catches Skin felvételei közepén a producer Dick Wagner faképnél hagyta Alice-t, a folyamatokat pedig egyszerűen egy drogos rémálomnak nevezte. A korong végül az első olyan Alice Cooper lemez lett, amely nem ért el helyezést a Billboard 200-as albumlistáján és a korong egyetlen dalát sem játszották el élőben soha azóta sem. Ahogy a sorozatot befejező DaDa című anyag számait sem, amely - ahogy címe is mutatja - mind közül a legszürreálisabbra sikeredett.

A kísérletező jellegű albumot Alice később a valaha volt legijesztőbb lemezének nevezte, aminek megjelenése után a shock-rocker 3 évre teljesen visszavonult a zeneiparból, hogy rendbe tegye magát, hiszen kis híján nem csak a karrierjével, de az életével is fizetett féktelen életmódja miatt. Vagyis Alice Cooper `80-as évek eleji korszaka a rocktörténelem egyik legnagyobb tévedése volt. Emlékezzünk vissza most helyette is erre az érára a DaDa című album egyetlen, csak Angliában megjelent kislemezes dalával. Jöjjön Alice Cooper és az I Love America.



Rádió Rock 95.8, minden, ami rock!




További Alice Cooper cikkek a radiorock958.hu-n:

2016.09.15 Elfelejtett dalok
2016.11.21 Aktuális



Hozzászólások



Ezt láttad már?

Papa Roach
Gundel Takács Gábor
Collective Soul
 

VENDÉGÜNK LESZ