A rocktörténelem legnagyobb tévedései


RockDélelőtt - 2016.07.21

Def Leppard: Slang

Léteznek olyan nagylemezek a rocktörténelem során, amelyek talán sosem kapták meg azt a figyelmet vagy elismerést, amit megérdemeltek volna, mert egy olyan korszakban születtek meg, amikor erre esélyük sem volt. Ilyen többek közt a Def Leppard sokat vitatott 1996-ban megjelent albuma, a Slang is.



Az angol rocklegenda, akik a `80-as évek elejétől több mint 10 éven át rekordokat döntögetve a világ egyik legsikeresebb zenekara voltak, a `90-es évek közepén válaszút elé érkeztek.

Miután elkészítették az előző évtized talán két legmeghatározóbb rockalbumát, az 1983-as Pyromaniat és az 1987-es Hysteriat, majd az óriási népszerűségeknek köszönhetően még a grunge hullám kellős közepén is képesek voltak egy Amerikában és Angliában is listavezető albumot piacra dobni az 1992-es Adrenalize formájában, el kellett dönteniük, milyen irányba induljanak tovább.

Elkészíthetnek egy újabb klasszikus hangzású Leppard albumot, amellyel az alternatív rock uralta zenei környezetben biztos bukásra vannak ítélve, vagy kísérletezgetésbe kezdhetnek, melynek során olyan dolgokat próbálhatnak ki, amire azelőtt még sohasem volt lehetőségük, de akkor majd ezért fogják elítélni őket. A csapat tehát pontosan tisztában volt azzal, hogy bármit is tesznek, képtelenek lesznek jól kijönni a dologból.

Ezért aztán komolyan eljátszadoztak azzal a gondolattal, hogy a készülőben lévő új nagylemezüknek a Commercial Suicide azaz a kereskedelmi öngyilkosság címet adják, ám erről végül letettek, és a várva várt új album Slang néven látott napvilágot 1996 májusában.

A zenekar végül az utóbbi utat választotta és a megszokott Def Leppard hangzástól merőben eltérő stílusú, a korra jellemző komorabb, kicsit elektronikus, a bandától teljesen szokatlan megszólalású anyagot készítettek el.

A lemezen 15 éve először nem dolgoztak együtt a hatodik Leppardként is számon tartott, legendás Mutt Lange producerrel, továbbá a klasszikus zenekari logó sem szerepelt a lemez borítóján, vagyis teljesen egyértelmű volt, hogy a Slang valami teljesen más és új dolgot képvisel, mint amit a zenekartól addig megszokhattunk. A banda sikerlemezeivel ellentétben így aztán nyoma sem volt a rájuk - illetve Muttra - oly jellemző bombasztikus, steril hangzásnak, sokkal inkább egy nyers, organikus légkör uralta a lemezt, ráadásul Rick Allen tragikus balesete óta először ülhetett akusztikus dobfelszerelés mögé.

Az indiai népzenétől a funkyn át az alternatív rockig teljesen vegyes zenei hatásokból építkező album nem túl meglepő módon nem aratott túl nagy sikert: a banda karrierje során először hazájukban, Nagy Britanniában jobban teljesítettek, mint a tengerentúlon, hiszen a Slang az Egyesült Államokban az első olyan Def Leppard album lett, ami nem érte el a platina státuszt és a róla kimásolt kislemezek sem kerültek fel az amerikai slágerlistákra.

A zenekar és sok kritikus ennek ellenére mind a mai napig a banda egyik legfontosabb és legjobb lemezének tartja, amiről a tagok utólag úgy érzik, egyszerűen muszáj volt elkészíteniük. Még akkor is, ha a Slanget sokan a rocktörténelem egyik legnagyobb tévedésének is gondolják.

A zenekar, akik túlélték dobosuk karjának elvesztését és egyik gitárosuk tragikus halálát is, természetesen ezt a nehéz időszakot is átvészelték, majd a szinte kötelező bukás után 1999-ben a klasszikus hangzású és a legendás logóval ellátott Euphoria albummal ismét megmutatták, hogy helyük van a rockzene legnagyobbjai közt. Most viszont hallgassuk meg a sokat támadott lemezük címadó dalát, ez a Def Leppard és a Slang.



Rádió Rock 95.8, minden, ami rock!



Hozzászólások



Ezt láttad már?

RockBogrács
Mother Love Bone
Tátrai Tibor
 

VENDÉGÜNK LESZ